A műsorszám termékmegjelenítést tartalmaz

Éppen állást keresek, így az elmúlt időszakban több munkáltatóval kerültem telefonos kapcsolatba. A napokban felkeresett egy ismert étteremlánc üzletvezetője. Rövid beszélgetés után, ami a szakmai tapasztalataimat, a bérezést és egyéb száraz tényeket érintett, kitért arra, milyen csinos vagyok az önéletrajzomban szereplő fotón, kiemelte, milyen fontos számára, hogy szép lányokat alkalmazzanak, hiszen vonzzák a vendégeket.

2018-at írunk. Európában élünk.

Meglepődtem? Nem igazán.

Tulajdonképpen nincs is min csodálkozni. Elvégre, ha a reggeli kávém mellett végiggörgetem az instagram vagy facebook feedemet, vagy elsétálok a sarki boltig egy doboz tejért, máris pofátlan mennyiségű olyan terméket tolnak az arcomba, amit egy nő testével próbálnak nekem eladni.

37179892_1730985196970971_5950914738954174464_n

A minap láttam egy teherautót, aminek az oldaláról egy meztelen nő nézett le rám. “Hústermékek” – hirdette a felirat. Magyarországon extrém sportot lehetne csinálni abból, hogyan vásároljunk mosógépet, tvt, sarokcsiszolót, fogkrémet, ruhát, BÁRMIT úgy, hogy ne szúrják ki a szemünket a végtelenségig tárgyiasított, marketingcélra felhasznált lányok.

2018-at írunk. Európában élünk.

Ha egy felnőtt férfi egy unalmas estéjén a városban lézengve betéved a megfelelő helyre, pénzért kibérelhet magának valakit. Ha aznap nincs sétálós kedvében mindezt otthonról, a telefonjáról is könnyedén megteheti. Az élet pedig megy tovább. Ő a világ szemében holnap sem lesz kevesebb. Joga van hozzá. 

“De a mai nők..” – Vágnánk rá csípőből a jól rögzült sémát.

Nem. Nem azért ilyen a világ, “Mert ma már boldog boldogtalan kiteszi mindenét instán.” Az, hogy valaki hogyan öltözködik, hogyan viselkedik, mennyit enged láttatni magából, milyen tartalmakat oszt meg és hogyan él, a saját testével való önrendelkezése. Egy ember önrendelkezési joga és termékként való megjelenítése között éles vonal húzódik, amit a társadalmunk valahogy nem képes meglátni: mert esze ágában sincs. 

Ülj le a kislányoddal és próbáld arra tanítani, hogyan szeresse önmagát, a kisfiadat arra, hogy tisztelje a másik nem tagjait, hogy aztán termék-vásárló, birtok-birtokos viszonyban találják magukat, amint kiteszik a lábukat a való életbe. Ahol a lányokat szépen hozzászoktatják ahhoz,  hogy tárgyiasítják őket, aztán elvitetik velük a balhét.

Az a nő, aki egy olyan közegben nő fel, ami ezt normalizálja, el fogja fogadni ezt az állást. És tippelj, mi fog történni akkor. Ugyanazok, akik semmi kivetnivalót nem találnak az üzletvezető logikájában, egyszer beülnek majd abba a bizonyos étterembe és a pincérnőket látva lekezelően állapítják majd meg, hogy ezek a lányok sem a tudásuk miatt vannak itt – és eközben a seggüket bámulják. És a társadalom szerint ez rendben van. Joguk van hozzá.

És mindeközben 2018-at írunk. Európában élünk. 

Az, hogy egy olyan rendszerben élsz, ami biztosít számodra privilégiumokat, amelyeknek az etikussága erősen megkérdőjelezhető, nem mentesít a velük járó felelősség alól. 

Nem kellene lassan megtanulni?

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s