Lányos dolgok

„Nem lehetett erőszak” – közölte a kihallgatótiszt a 20 éves N.-el, amikor végre összeszedte a bátorságát, hogy feljelentést tegyen. Ezzel a kijelentéssel lezáratlanul maradt az a tavaly februári történet, ami egy rémálmokkal és egy feldolgozhatatlan traumával küzdő fiatal nőt hagyott maga után.

N. 2018 februárjában egy éjszakát töltött a férfinél, akivel akkor már régóta randizgattak. Fáradtan érkezett, a terv közös vacsora és pihenés volt. Nem ittak. Melegítőben feküdt le aludni. A szórványosnak induló este azonban váratlanul erőszakos, agresszív és brutális végkifejletbe torkollott. N. sokkos állapotban feküdt kora reggelig, amikor, mialatt a férfi a fürdőszobában tartózkodott elhagyta a lakást.

Az eset után a bántalmazója egy barátja kereste fel őt üzenetben, gúnyos és humoros hangnemben beszélve az elmúlt éjszakáról, úgy tűnt, a történet akkorra a baráti társaság fő szórakozási forrása lett. Ekkor döntötte el végleg, hogy a rendőrséghez fordul. Az őt kikérdező rendőrtiszt a hamis vád komolyságáról beszélt, többször is nyomatékosította, hogy ez nem fog megállni a bíróságon. Tudatta vele, hogy a „nem emlékszem pontosan”, nem válasz, holott N. csupán néhány mozzanat sorrendiségét és apróbb részleteket nem volt képes felidézni. „Nem volt erőszak, csak nem tetszett.” – mondta.

Bántalmazója, a hírre mindössze annyival reagált: Tudja, hogy a rendőrségen is csak kinevetik.

N.-t a történtek nem hagyták nyugodni. Megpróbált kapcsolatba lépni egy nőjögi szervezettel, akik jelezték, nagyon elfoglaltak és arra kérték, csak fontos ügyekben forduljon hozzájuk.

A mi útjaink ezután találkoztak.

Ez nem az én történetem. De állhatna itt az én történetem is, úgy, ahogy minden ötödik nőé.

„Azóta mindenki hibáztat, hogy miért nem tettem feljelentést.” meséli N. – pedig ő a bátrabbak közé tartozik, aki nem adta fel egykönnyen és legalább eddig eljutott. A nők elleni erőszak bármely formáját a társadalmunk olyan természetességgel kezeli, olyan elnézően fordítja másfelé a fejét, vagy támadja csuklóból az áldozatot, hogy sokan nem emelik fel a hangjukat. Egy áldozathibáztató kultúrában reflexé válik az öncenzúrázás, a saját tapasztalataink megtagadása és a kétely – Vajon ami történt, tényleg bántalmazás volt?

why-do-women-stay-in-abusive-relationships

És ez nincs rendben. Pláne nem ott, ahol minden héten egy nőt öl meg volt, vagy jelenlegi partnere.

Nincs olyan történet, ami ne vonna maga után kérdéseket, amelyek relevánsak és amelyeket érdemes megvitatni. Pont ezért, talán itt az ideje, hogy ha ilyen esetről hallunk elkezdjük feltenni a jó kérdéseket.

Ilyen világban akarunk élni?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s