Anya mézeskalácsai

Gyömbérillat lepi el a lakást.

Karácsonyi fények tükröződnek a frissen felmosott padlón, az ajándékcsomagolásból maradt ragasztó és papírmaradványokat már feltakarítottam.

Szállingózó hó és fagy odakint, a hajvasalóm forrósága, amikor véletlenül megégetem az ujjam, miközben a stoppert nézem.
Félkész hajjal, még harisnyában a sütőhöz rohanok, nem égett oda, hála az istennek, még nem olyan a belseje, még hagyom egy kicsit. Addig el lehet mosogatni, félig már a bőröndöm is bepakolva, ez így pont tíz perc, ja de a hajam.

Anyukámra gondolok, aki 200 kilométerrel arrébb ugyanígy áll a sütő ajtaja előtt, a fejében gyakorlottan rendszerezve az elvégzendő feladatok arzenálját.

A gyermekkorom karácsonyaira, amikor még mit sem értettem ebből. A hatalmas, plafonig érő fáinkra, amiket csordultig elleptek a díszek, a mézeskalácsillatra, a terített asztalra, legalább háromféle étellel és főleg a hangulatra. Az otthon érzésére, amit egy rahedli munka árán ő teremtett meg.

Sosem gondoltam volna, hogy képes lennék hasonlóra.
Nem vagyok egy háziasszony típus.
14 éves koromig még egy pudingot sem voltam hajlandó megfőzni.

És most itt vagyok, nyakig lisztesen, egyszerre vasalok, főzök, takarítok, igazgatom a sminkemet és nem kérdezem, miért csinálom ezt. Természetes, akár a lélegzés, hogy az ünnep erről szól. A fények nem maguktól csillognak, a csillogást meg kell teremteni.

Látom a tömérdek dolgozó, családos nőt, feleségeket, anyákat, ahogy éjszakába nyúlóan, kemény munkával, megállás nélkül készülődnek, takarítanak, főznek, sütnek, rendszereznek, vásárolnak, eligazítják a férjeiket a rájuk osztott munkafolyamatokban, és mindent kézben tartanak, mindezt pedig nem azért a félvállról odavetett, vagy sokszor el sem hangzó köszönömért, hanem mert ők is emlékeznek egy régi karácsonyra, ahol az édesanyjuk ugyanilyen varázslatossá tette az ünnepet.

És az jut eszembe, mi lenne, ha csak ez az egy generáció lenne más.
Mi lenne ha csak mi, csak most, csak minden karácsonnyal egy kicsit kevésbé fogadnánk el alapvetésként azt a hagyományt, hogy egyedül nekünk, nőknek a feladatunk a karácsony szellemének életre keltése.

Mi lenne ha a mi gyerekeink már egy másfajta karácsonyra emlékeznének. Ahol mindenki együtt szervezkedik. Ahol apu ötletel izgatottan sütireceptek fölött, a bevásárlólistát firkálgatva. Ahol a készülődés és a romok eltakarítása az ünnep része, nem csak egy díszlet, amit egy édesanya épített fel a családja számára.

Ha igazán örömet szeretnénk szerezni a szeretteinknek, tegyük ezt a karácsonyt a nyugalom ünnepévé, a család minden tagjának.

Boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánok nektek! 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s