Nőnek lenni

A minap magyarország kormánya – aminek a nevét szándékosan írom kisbetűvel, ezzel azonos mértékű tiszteletet kifejezve feléjük, mint amennyit ők tanúsítanak irányomban – vaskos nőnapi kiadvánnyal “kedveskedett” az életüket még itthon élni próbáló lányoknak és asszonyoknak.

A női életpályára vonatkozó irányelveket is megfogalmazó kisokosban azonban, csak a keresztény-konzervatív, tűzközeli hangokat és persze kizárólag férfiakat sikerült megszólaltatni, így ahelyett, hogy mélyebben kritizálnám a leírtakat, úgy döntöttem, kitöltöm az űrt és megosztom a gondolataimat arról, számomra mit jelent a nőnap, és hogy egyáltalán mit jelent nőnek lenni.

Mert a női lét mindenek előtt nem alázatos meghunyászkodást, sokkal inkább erőt jelent. Erőt, amit túlmutat az józan ész határain, erőt, ami elbír elbírhatatlan fizikai fájdalmakat, lelki terheket.

Érzelmi gazdagságot, ami olyan árnyalt és változatos, mint a színek skálája.

Összefüggésekben gondolkodást. Rendszerben létezést, egyszerre ezer dologra figyelést.

Bátorságot, ami segít, a sötét éjszakai utcákon, abban hogy kiálljak magamért, hogy megtegyen azt, amiről azt mondják, képtelen vagyok rá.

Türelmet és toleranciát, amit idejekorán meg kellett tanulnom és amiből életem során sosem fogyhatok ki, ha boldogulni akarok.

Teherbírást és munkamorált, az egy-percre-sem-pihenés művészetét.

Fantasztikus szexualitást és belső energiákat.

Gyengédséget és gondoskodást, késztetést, hogy mindenáron megvédjem azokat, akiket szeretek.

Kreativitást és új utakat.

Önmagam újra felfedezését, egy olyan világban, ami helyettem akarja eldönteni, mire születtem.

A nőnap pedig hagyományról szól és a nők jogaiért folytatott harc történetéről.

A nőiség sokféleségének szépségéről.

Példaképekről, olyan nőkről, akiknek a szellemi nagysága, kitartása, eredményei és személyisége minden nap elbűvöl. Akiknek a munkássága örökre megváltoztatta a világot és formálta a gondolkodásomat, ahogy sokan másokét is.

Azokról a nőkről, akik a hétköznapokban körülvesznek, inspirálnak, támogatnak és ösztönöznek minden pillanatban. Akiket látok fejlődni és a céljaik felé haladni és büszke vagyok rá, hogy a barátaimnak mondhatom őket.

Az ismeretlen lányokról, akik odaadják az utolsó tamponjukat egy idegennek egy szórakozóhely wcjében, vagy akik fél szemmel egymásra is figyelnek az utcán, bárokban, munkahelyen és ugrásra készek, ha valami fenyegetőt észlelnek.

Férfiakról, akik visszautasítják, hogy a privilégiumaik kényelmes sérthetetlenségében vegetáljanak, helyette valódi, felelős életet mernek élni és azt tenni, ami helyes, jelentse ez a munka feladását a gyerekükért, kiállást az ellenkező nemű kollégájuk egyenlő fizetéséért, vagy egy tesztoszteronnal túlfűtött, tiszteletlen társuk helyretételét.

Közösségről, amit önmagunk és egymás megbecsülésére építünk, ahol a döntés szabadsága és többiek támogatása számít értéknek, nem a másik uralása, érzelmi megnyomorítása irreális elvárásokkal, vagy lekorlátozása egészségtelen nemi szerepekkel.

Ez a hozzáállás nem segíti a nagyüzemi babagyártást. Nem teremt több nagycsaládot.

Ez a hozzáállás boldog nőket teremt.

És van egy olyan érzésem, az utóbbival többre megyünk.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s