Anyák napja alkalmából sem hagyjuk élni az anyukákat?

Anyák napja – a tisztelet, a hála, a kínkeservesen összeszenvedett, de végül mindig könnyfátyolos szemmel végigült iskolai műsorok és a később csak anyuka által öntözött cserepes virágok, vagy giccses csokrok ünnepe. Egy nap, amit szeretünk, mert szeretjük azokat akikről szól, – legalább is legtöbbünknek.

Tegnap, miközben a reggeli kávém felett próbáltam előcsalogatni magamból a hét végére megmaradt energiáim, a youtube lejátszási listám szokás szerint halkan zümmögött a háttérben, amíg meg nem szakította egy elég érdekes reklám. A telenor anyáknapi kampányáról szólt – és egyben az utolsó szikrányi bizalmam elvesztéséről az emberiségben.

A kisvideó tematikája igen egyszerű: Édesanyaként (tehát jelen felállásban a gyermeked szügségleteiért egyedüli felelős személyként – mivel az apukák ugye kit érdekelnek) igen is elemi kötelességed százfelé szakadni. Senkit nem érdekel, hogy Magyarországon egyetlen fizetésből fenntartani egy családot álomszerűen irreális, hogy esetleg három műszakban dolgozol egy gyárban, vagy vezető pozícióban. Hogy este, ha már hulla fáradtan hazaesel és még el kell végezned azt a napi átlagosan egy órát igénylő házimunkát, ami a statisztikák szerint megint csak szinte kizárólag rád hárul, legalább tedd mindezt csordultig tele bűntudattal, amiért nem tudtok kimenni ladbázni
a parkba.

És erre persze pontosan ezen a napon emlékeztetünk, aminek rólad és azokról a hatalmas áldozatokról kellene szólnia, amiket már így is meghozol a gyermekeidért.

1_VwhPiLPTen_Nzl2jiAAymQ

Ha a social média lelkes felhasználója vagy, még ennyivel sem úszod meg, ahogy nekem sem sikerült, hiszen elkövettem azt a végzetes hibát, hogy végigpörgettem Kajdi Csaba instagram sztoriját, aki szintén megragadta a kínálkozó alkalmat arra, hogy jól beolvasson az influencer szülőknek. Tőle megtudhattam, hogy immáron nem csak azt bélyegezzük meg rossz anyaként, aki a gyermeknevelés mellett sokat dolgozik és nem jut szabad kapacitása a kicsik igényeinek 0-24-ben történő kielégítésére, hanem azokat a nőket is, akik ne adj’ isten online business-t működtetnek, és a képeiken, amik az életüket hivatottak prezentálni, netán fellelhetőek a saját gyermekeik is.

Félreértés ne essék: nem hiszek abban, hogy a szülés önmagában szentté avat egy nőt.
Nem hiszem, hogy a világon minden anya tökéletes, ahogy azt sem, hogy teljes mértékben szabad kezet lehet adni egy-egy családnak abban, hogyan befolyásolják egy majdan teljes értékű felnőtté váló emberi lény életét.

Viszont hiszek a nők tiszteletében. Hiszek abban, hogy a női lét minden aspektusát már eddig is megszámlálhatatlan, nevetségesen részletekig menő kritika érte és éri minden nap: aránytalanul több és aránytalanul szürreálisabb, mint ami a férfiak életét övezi.
És tudom azt is, hogy az ilyen kritikák pontosan a lelkileg legsérülékenyebb, már így is önmagukon túlmutató erőfeszítéseket tevő nőket rázzák meg a legkeményebben.

Az anyák napja pedig nem egyszerűen azokról a nőkről szól, akik a társadalom felét képezik, hanem azokról, akik világra hozzák és felnevelik a társadalom egészét.  Ha ők nem lennének, a telekom marketingosztályán sem ülne senki, aki fejfájdítóan félresikerült reklámötletekkel hozakodik elő. És én sem írnék most minderről.

Ezen a tényen érdemes elgondolkodni.
Az édesanyák nyaggatását pedig legalább anyák napjára abbahagyni.

Vagy esetleg örökre.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s