Ignorancia tréning haladóknak

Azt mondják, a hőségben ingerlékenyebbek leszünk. Ez rám biztosan igaz, pedig az elmúlt napokban a környezeti hatásokból mindössze annyit érzékeltem, amennyi egy gyors cigiszünetbe belesűríthető és menekültem is vissza a légkondis irodába.

A mai napom két vizsgával indult és egy migrénnel zárult. A kettő között valahol összevesztem egy rokonommal. Miközben regényes üzenetekben küldtük el egymást melegebb éghajlatra, éppen egy anyagot raktam össze az olasz szélsőjobbról, akik stílusosan belengették a Schengenből való kilépést, mert egy NGO hajója meg merte környékezni a kikötőiket. Salvini közölte, hogy ide több menedékkérő ugyan nem jön, menjenek inkább Ibizára nyaralni. Meg hogy a jótékonykodás ideje leáldozott. Csak így.

Ez csak a bevezetés.

Egy idézetes oldalon azt olvastam, hogy a stresszes időszakok kezelésének kulcsa megbékélni mindazzal, amin nem tudunk változtatni. Szóval most ezt gyakorlom.

Igyekeztem örülni annak, hogy legalább nem a VOLT-on kell néznem Orbán Viktort végtelenítve, a tűző napon.

De mikor elérkezett volna a pillanat, hogy végre én is csináljak valami (a fentieknél kevésbé szélsőjobbosan) stílusosat és felbontsam azt az üveg bort, aminek a gondolata délután kettő óta életben tartott –

– akkor egy barátnőm megjelölt egy poszt alatt.

A történet Márki-Zay gyerekverős anekdotájával kapcsolatos, szép sztori, nézzetek utána, ebbe már bele sem merek menni, meg megígértem, hogy kihagyom a politikát. A véleménycikket Tibi Atya osztotta meg, akit nem követek már úgy 400 nőgyűlölő, abortuszellenes megnyilvánulással ezelőtt óta. Szóval az írást el sem olvastam. Viszont a hozzászólásokat igen.

65293110_814656585585611_5380498478810005504_n

De volt olyan anyuka is, aki a pofozást, és “zuhany alá állítást” részesítette előnyben, amiről fogalmam sincs mit jelenthet, nekem a Vörös Veréb című film vizes-kínzós jelenete jut róla eszembe.

Majdnem mindenkinek volt egy sztorija. Akik szemérmesen nem vettek rész az ötletbörzében, azok is kiálltak amellett, hogy a gyereket nevelési célzattal megütni Kelet-Európában legalább akkora folklór trend, mint a fröccsivás, aminek a rosszabbik fajtájából Tibi Atya is meggazdagodott. Gondolom a párhuzam miatt érezte ennyire magáénak a témát a brand.

Mintha egy kismama-, vagy főzőblog fórumából szemezgetnék, csak itt nem sütirecepteket és használt babaruhákat, hanem gyermekkínzási tippeket cserélgetnek.

És nincs eszköz a kezemben.

Visszatekertem ahhoz az ominózus kommenthez, megnéztem a férfi profilját őszülő, sután nevetséges karakter, de nagydarab. Magas, széles vállakkal. A feedje tele szexista malacviccekkel valami századrangú humoroldalról. Az egészből az a jó öreg tesztoszteronos izzadságszag árad. Ismerem a karaktert. Te is ismered.

Simán látom magam előtt a jelenetet, ahogy pár ősz hajszállal korábban rángatja a pici fiát és megüti a feleségét. Érzem a gyerek félelmét a levegőben, a tömött bevásárlóközpontban. Látom az embereket elsétálni mellettük. Embereket, akik udvariasan vaknak tettetik magukat. A pofonokat követő némaságot. A nő már nem szól. A gyerek már nem mer sírni. Egy sután nevetséges figurának való teljes kiszolgáltatottság csendélete.
Egy csapat bűnöző egy rakáson reklámozza az általa elkövetett családon belüli erőszakot, az ország egyik legkövetettebb facebook oldalán.

És nem tudok mást tenni, mint hogy csendben megiszom azt a pohár portóit és félreteszem a telefonomat. Megnézem az új részt a Szolgálólány meséjéből. Igyekszem elmélyedni egy utópisztikus világ szörnyűségében, miközben ezt a szörnyűséget próbálom elfelejteni.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s